HAJNAL  IMRE:

   PUSZTAKÓCS -  KÓCSÚJFALU 

                  

                        KÓCS

     TÖRTÉNETE

              

--------------------

Tiszafüredről a Hortobágy felé haladva, a 33-as úton,az 53-55-ös kilométerkő közötti területen,akácfaerdőktől takarva található egy lakott tanyaközpont:KÓCSÚJFALU

Most,amikor ezek a sorok íródnak,alig 150-en laknak ott,de volt olyan szomorú esemény azon a tájon,hogy az ott élőkkel együtt 1500 ember is tartózkodott Kócson és környékén.

Kócs múltjával kapcsolatban kevés írásos emlék maradt fenn,de a közelmúltjából,a Kócson is szenvedő kitelepítettekről mostanában elég sok írásos anyagot találunk.

Én több mint tíz évig Kócson éltem,hallottam a kócsiaktól a település,Kócsújfalu létesítéséről,a régi  Kócsról,a kócsi életről.

Elhatároztam,hogy mindezeket leírom,kiegészítem azokkal az anyagokkal,amit búvárkodásom folyamán találtam.Ezek száma nagyon kevés.

Munkám nem mindig tudományos tényekre épül,de igyekeztem pontosan rögzíteni mindazokat a történeteket,amiket tapasztaltam,hallottam.

Ajánlom mindazoknak a még Kócson élőknek,az elszármazottaknak,akik valamikor ott dolgoztak és többet szeretnének tudni jelelegi és volt lakóhelyük múljáról és jelenéről.

" AMIT NEM ÍRTAK MEG,OLYAN,MINTHA MEG SEM ÍRTÁK VOLNA."

                                                                                   / Oscar Wilde/

-----------------------------------------------------------------

Kezdet

1963.augusztus vége.

Hatalmas bőrönddel,táskákat cipelve haladtam  a 3 km-re lévő vasútállomásra.
Azt tudtam,hogy a vonatjegyet meddig váltsam,azt is,hogy Szajolban és Karcagon át kell szállnom,meg a végállomás nevét is , ahová érkeznem kell.

Korán reggel volt,mikor a vonat bepöfögött az indulás állomásra.
Felrakosgattam a bőröndöt,a táskákat a peronra,majd fellépkedtem a magas lépcsőkön,majd behordtam a poggyászaimat a vasúti kocsiba.
Elindult a vonat velem az ismeretlenbe,életutam kezdeti állomására.

Miután még ezen az úton nem jártam,úgy gondoltam,a kalauz lehet az az ember,aki segíthet nekem abban,hogy a megfelelő időben és helyen szálljak le és szálljak át a célhoz vivő vonatokra.

Bennük igazi segítőkre találtam,így jutottam el Tiszafüredre,ahol még nem jártam,csak annyit tudtam,hogy ebben a faluban él a nagybátyám.

Mint ahogy lenni szokott,figyeltem,merre indul a tömeg,gondoltam a többség a falu központja felé tart.

Nem volt könnyű velük a lépést tartani,hiszen sok és nehéz kellékek voltak a kezeimbe,a vállamon.

Vagy két kilométer gyalogút után láttam egy emeletes épületet,rajta a felirattal:JÁRÁSI  TANÁCS

No,helyben voltam,hiszen azt tudtam,hogy itt dolgozik a nagybátyám.

Beléptem az ódon épületbe,lepakoltam a cuccaimat a lépcsőházba egy asztal mellé,majd az első felém érkezőtől tudakoltam,hogy hol találom  nagybátyámat.

Felkisért az emeleten lévő dolgozószobájába,ahol a titkárnője/dehogy tudtam,hogy neki még titkárnője is van!/érdeklődött,hogy ki vagyok,miért keresem.
Bement egy ajtón,egy perc sem telt el,s velem szemben állt a nagybátyám,aki az üdvözlések után jelezte,hogy egy fél óra múlva találkozunk,rábízott a titkárnőre,hogy addig vigyen le a művelődési osztályra,ahol a szerződést és egyéb írásos dokumentumokat elkészítik.

Ott már vártak,s 20 perc alatt elkészültek az alkalmazással összefüggő dokumnentumok,amelyből megtudtam,hogy első munkahelyem Tiszafüred-Kócs,beosztásom pedagógus.
Kovács Pali bácsi volt az,aki midezekben közreműködött,s elmesélte,hogy a Hortobágy széli tanyaközpont iskolájában kell dolgozni,de előtte a Tiszafüredi Zrinyi Ilona Általános Iskolában hospitálok,s közben a járási székhely művelődési felügyelőjével tartom a kapcsolatot.

1963.szeptember 10-én  délután a járási tanács kocsijával érkeztem munkahelyemre,ahol is legelőször a szolgálati férőhelyemen pakoltam le,majd átsétáltam az alig 100 m-re lévő iskolába,ahol az igazgatóm üdvözölt,s mondta el a legalapvetőbb dolgokat.
A nap hátralevő része még tartogatott számomra tennivalókat,de azt majd egy újabb részben írom le.

 

 

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 

 

 

 

Első délután...

Rövidesen az igazgatóval együtt visszasétáltunk a szolgálati szobához,ahol egy vaságy,egy szekrény,egy asztal,két szék és egy vaskálya várta az új lakóját.
Mint megtudtam,közvetlen szomszédomban az óvoda működött.
A vaságy üres volt,a rácsán volt egy üres szalmazsák.A szalmazsákra néztem,az igazgató már kinn is volt az utcán,s 5-6 nagyobbacska fiúval tért vissza./Kócson rögtön elterjedt a hír:Megérkezett az új tanító.../
Megkérte a fiúkat,hogy  vezessenek el a tsz központjához,ahol friss szalmát találunk,s tömjük meg a zsákot.
Ez volt első utam a faluban!
A poros út melleti házakból kíváncsi tekinteteket csíptem el,s egymásnak sugdosták:Itt a tanító!
Mindenkinek köszöntem,vagy fejbólintással adtam tudtukra tiszteletem jelét.

Megérkeztünk a szalmakazalhoz,ahol találkoztam egy-két ott dolgozóval,akik azonnal segítettek,s  tanácsokkal láttak el,hogyan kell eligazítani a szalmát,hogy "sarkos és egyenletes legyen".
Megtudták,hogy  sem párnám,sem takaróm sincs,máris hozták a 2 lópokrócot és egy zsákot,melyet szintén megtöltötték szalmával,s kioktattak,hogy ez helyettesíti a párnát,az egyik pokróc  a lepedőnek,a másik pedig takarónak jó lesz,amíg az ágyneműim meg nem érkeznek.

Elindultunk a zsákokkal,pokrócokkal az új otthonomba,s egyre több lány,fiú csatlakozott hozzánk,így már az úton ismerkedtünk.
Bepakolunk,segítettek az elrendezésben,s akkor átnézett az óvoda daduska nénije,s már hozta is a vödröt és a feltörlőt,s pillanatok alatt rendet vágtunk.

Elköszöntem a gyerekektől,a daduskától.

Nem kellett ringatni...Gyorsan elszenderültem!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A kócsi óvoda épülete,ahol egy szolgálati szobát kaptam.

 

 

 

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 

 

 

Másnap reggel korán ébredtem.
Az óvoda udvaráról egy kanna vizet vittem be,fürdőszoba nem volt,egy lavór helyettesítette a kádat.
 
Rendbeszedtem magam,s még hét óra sem volt,máris sétáltam az alig 200 méterre lévő iskolába.
 
 
Senkit sem találtam,csak Bözsike nénit,az iskola hivatalsegédjét.
Bemutatkoztam,ő már tudott rólam.Végigvezetett az iskolában,két tanterem volt összesen.Az iskola épülete első látásra újnak tűnt,tiszta,rendezett udvar fogadott.Az udvaron egy sportpályát és egy hatalmas melléképületet láttam ,melynek az iskola felé eső része szén- és fatárolására szolgált.Az épület másik részében hatalmas közfallal elválasztva egy leány és egy fiú űrgödrös wc-t talátam.
A nemek szerint személyzeti wc-k is ott voltak,a mosdóállványon egy lavór,felette falicsap,amit a hivatalsegéd minden reggel vízzel öntött tele.A törölköző a falba vert szögön függött.
Az udvarra értem,megálltam,s körbenéztem:mindenhol,minden irányban kukoricatábla vette körül az iskolát,csak a bejárat irányából lehetett látni a falu fő utcáját,a falu sportpályáját és egy kicsivel messzebbre a 33-as főutat.
 
A tantermeket olajos padlóval látták el,erős szaga már az első pillanatban megcsapta az orromat.Az ajtó mellett,a sarokban hatalmas méretű szeneskályha állt,mellette rögtön a katedrára lehetett fellépni,amin egy tanári asztal székkel várta a tanárt.
Az ablaknál egy tévéállvány,rajta egy TAVASZ televízió nézte az akkor még üres tantermet.Az osztályterem utca felőli oldalán három hatalmas ablak biztosította a fényt,klottanyagból készült sötétítőfüggönyt pertlivel kötöttek a karnisra.
A katedrával szemben a sorban 2 személyes tanulópadok fémvázas székekkel sorjáztak,ahogy számoltam,40 tanulót lehetett leültetni az osztályban.
A terem ablakkal szembeni oldalán üveges és zárt szekrényeket helyeztek el,ezekben tartották a szemléltető eszközöket.A szekrények fölött beépített polcok helye tátongott,az iskola építésekor,illetve az azutáni időkben bizonyára elfelejtkeztek róla.A tanulók megtalálták a funkcióját:a táskájukat helyezték oda.
A katedrával szemben ,az tanulói asztalok mögött deszkából készült fal választotta az iskola másik tantermétől,mely méretre és berendezésre teljesen megegyezett az előbbiekben ismertetekkel.
Bármikor ki lehetett szerelni egy egyszerű mozdulattal az elválasztó faszerkezeteket,s máris egy hatalmas nagyterem állt rendelkezésre.
Színpadot is gyorsan lehetett kialakítani:a nevelói szobát hasonló szerkezet választotta el a már ismertetett első tantemtől,s a katedra és a nevelői szoba magassága tágas színpadot  biztosított.
Jó hosszú és  széles folyosóról lehetett bejutni a tantermekbe.A folyosó ablak felőli részén fogasokat szereltek,melyre a tanulók a kabátjukat helyezhették el.
A folyosó végén a technika oktatására szolgáló ,gazdagon felszerelt műhely várta a gyerekeket.
Az iskola főbejáratánál,a nevelői szobával szemben szintén egy szertárt láttam,tele szekrényekkel,a szekrényekben személtető eszközökkel.
Az első szemlődésem hamar végetért,hiszen apránként érkeztek a gyerekek,a leendő tanítványaim,akik közül egy párral már előző nap találkoztam,arcról felismertem őket.
Megérkezett az igazgató is.
Egy pár percig beszélgettünk,gyorsan elmondta az első óra tennivalóit,megmutattaa tantermet,ahol az első órát tartom majd.
 
A következő mondattal indította el önálló pedagógiai munkámat:
-Imre barátom!Tudod ,mi az ige?
Csodálkozó szemekkel tekintettem rá.
-Persze,tudomI
Rámutatott egy leányra!
-De ő még nem tudja!Azért jöttél,azért leszel itt,hogy megtanítsd neki és a többi gyermeknek,amit a tantervek előírnak.
 
Ezzel bementem a tanterembe,s megkezdődött Kócson az első munkanapom.

 

A kócsi iskola épülete

 

 

 

 

 

A TANÍTVÁNYAIM KÖZÖTT  
 
 
Beléptem a tanterembe.
 
Figyelő,kíváncsi tekintetekkel találkoztam.
 
Szétnéztem,szememmel egyenként pásztáztam a teremben tartózkodó hetedik-nyolcadik osztályosokat.
 
 
A hetes jelentetett  az iskolákban szokásos módon:
 
-Tanár bácsinak jelentem,osztálylétszám....nem hiányzik senki!
 
Nagyon furcsa és szokatlan volt a megszólítás!
 
Alig múltam 18 éves,s már bácsi....
 
Leültettem a tanulókat.
 
Az osztálynaplót kinyitottam, megkerestem a tanulói adatokat és az osztályzatokat tartalmazó részt.
A lap egyik oldalán láttam a tanulók nevét,születési adatait,lakcímét,a szülők foglalkozását,a másik oldal még természetesen osztályzatok nem voltak.
 
Bemutatkoztam.
 
Elmondtam magamról a fontosabb adatokat,s azt is,hogy mit fogok tanítani.
Azzal fejeztem be mondandómat:remélem,jól együtt tudunk dolgozni,társak leszünk a közös munkánk során.
 
 
Ezután egyenként,a napló beírások alapján szólítottam a tanulókat,akik bemutatkoztak,elmondták,hogy Kócs melyik részén laknak,beszéltek a testvéreikről...
Számomra eddig ismeretlen településrész nevek hangzottak el...majd a későbbiekben visszatérek ezekre...
 
Most azonban egy fontos dologról szólnom kell!
 
Amíg a tanulók bemutatkoztak,rápillantottam a tanulók életkorára.A 7-8.osztályos tanulók többsége  13-15 éves volt,de több tanulónál láttam,hogy 16-17 éves.
 
Te jó ég!Némelyik gyerek majdnem annyi idős,mint én!
 
Volt közöttük egy barna hajú lány,a 18.életévébe lépett!
Ilonkának szólították az osztálytársai.Tőle kaptam a legnagyobb segítséget,ha az osztálytársai engedély nélkül beszéltek,hangoskodtak,rosszalló tekintetével segített a fegyelmezésben.
 
Nagyon gyorsan eltelt  az első óra a gyerekek között.
 
Az ablakon kinézve arra lettem figyelmes,hogy az iskolától  150 méterre  már kisgyermekek játszadoznak,szaladgálnak.
 
A hetedik-nyolcadikosoktól tudtam meg,hogy az un. tanácsházi iskolában az alsós osztályok tanulnak heti váltásban:az egyik héten délelőtt az első-harmadik,a másik héten pedig a 2-4 osztály tanul abban az épületben.
 
A szünetben az igazgató és új munkatársaim a gyerekek között tartózkodtak,ekkor találkoztunk először.Kecskés István igazgató segített abban,hogy megismerhessem új kollégáimat.

 

 

 

  Az első sorban ülnek új kollégáim:

jobbról Joó Kálmán,Joó Kálmánné,Kecskés István igazgató,mellette Ica néni,az igazgató felesége,Kovács Dezső és Hajnal Imre.

Hátul tanulók egyik csoportja. 

 

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

 

Alig vártam,hogy kérdezhessek is:minden érdekelt.

Kócs jelene,múltja.

Az itt élt,itt élő emberek.

 

Az iskola története,munkahelyek,oktatás-művelődés.

 

Volt,amire azonnal választ kaptam.

Amire rögtön nem,10 éves kócsi működésem alatt kerestem,kutattam a feleletet.

 

És most,nyugdíjazásom után,immár Tiszaörsről emlékezem életem egyik állomására PUSZTAKÓCSRA,KÓCSÚJFALURA.

Kutakodom,búvárkodok,s csak most jöttem rá,munka közben,hogy mennyi feltáratlan,megválaszolatlan kérdés van még,s marad még KÓCS történetében.

 

Igyekeznem kell,hogy akik tanúi voltak Kócsújfalu 60 évvel ezelőtti megalakulásának,a tőlük származó esményeket begyűjtsem,leírjam.

 

Ugyanakkor az 1950 előtti  Pusztakócs történetéből is eljuttassam az érdeklődőkhöz a  m o r z s á k a t.

 

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 

                        

 

             PUSZTAKÓCS

   TÖRTÉNETE

MORZSÁK K Ó C S MÚLTJÁBÓL

1.  Tariczky Endre plébános, régész TISZAFÜRED VIDÉKE /Eger, 1892./ c. könyvében írja meg K Ó C S történelmének vélhetően legrégibb eseményeit.

Tariczky Endre plébános régész 1818. november 18-án Gyöngyösön született és 1912.május 10-én halt meg Tiszafüreden.
A katolikus lelkész, plébános a hívei lelki és sok esetben testi gondozásán kívül a tudomány és a régészet terén igen jelentős eredményeket ért el.
40 évig volt pap Tiszafüreden: 1862. május 18-án nevezték ki Tiszafüred katolikus plébánosává.

Tariczky könyvéből megtudhatjuk, hogy már a honfoglalás előtti években is az akkor élők előtt ismert volt Kócs szigete, mely terület az Alföld legkiemelkedőbb , legmagasabban fekvő része.
Egyik oldalon a Tisza ,másikon a Hortobágy folyó határolja,s körös-körül víz, láp,mocsarak vették körül.

Tariczky az ős tiszai szigetet Kócsszigetnek vagy Tiszafüredkócsi-szigetnek nevezte.

Darabos László az egyik közösségi oldalon egy térképet osztott meg,melyen a hun vándorlás útvonalát mutatja. Darabos készített is egy rövid filmet,melynek a Hunok földjén címet adta./lásd:you-tube/

 

2.

A  hunok Kócson

 

A Kócsi sziget  az Alföld legkiemelkedőbb,legmagasabb részén fekszik.

Ez a terület ősidők óta lakott volt, Tariczky írása nyomán tudjuk,hogy itt már a réz és a bronzkorban is megfordultak a rómaiak,a népvándorlás kori népek,a hunok,az avarok is megtelepedtek itt.

 

Az itt járt vándor népek közül Attila hunjai 373 körül jöhettek a mai Magyarországra,s a Kócsi sziget környékén üthették fel tanyáikat,főhadiszállásukat, és e sziget őrállásai szerint készültek a római birodalom  elleni harcra.

 

A   Kócsi szigeten lehetett a   hunok első főhadiszállása,innen indulhattak a rómaiak ellen és ide is térhettek vissza a győztes  csaták után.

Tariczky Endre  Kócsot a hunok győzedelmes előre haladásuk kulcsaként jelöli meg ,sőt, szerinte a régi KÓCS  falujának elnevezése is  Árpád hunjainak  köszönhető.

 

Árpád két vezére TAS és SZABOLCS vezényelte a rómaiak elleni sikeres hadjáratot, s visszatérve a tiszafüred-kócsi szigeteken táboroztak.

 

1896. szeptember 12-én - a millennium évében - Tariczky javaslatára és gyűjtése alapján – állított Tiszafüred egyik terén Tass és Szabolcs honfoglaló vezérek részére emlékoszlopot, annak emlékére, hogy a honfoglalás idején ezen a területen jártak. Tariczky indítványa – az emlékoszlop emelését illetően – Borsod és Hajdú vármegyék részéről nem talált meghallgatásra, ezért ezt mondta Tariczky: …„Na, hát ha senkinek sem kell, Borsod és Hajdúvármegyében az ezredévi oszlop, – majd felállítom én Tiszafüreden”. – Így is történt.

 

12     méter magas obeliszk felállítását, mely ma is látható Tiszafüreden.
Ezt 1896. szeptember 12-én adta át a város közönségének. Az oszlop felirata:
"Hirdesd kőoszlop örökétig mind a világnak
Évek múlt s születendő ezrede fog kezet itt.
Innét indultak honszerző harczba apáink
a Hetek egyike Tas s a fejedelmi Szabolcs.
Ujfent majd ezer év múltán lett ez hadak útja,
Hős Honvéd seregünk száz diadalra vivé!
Rendületlenül állj oltárköve honszeretetnek,
Nemzeti nagy létünk' hinni, remélni tanítsd."

 

 

 

 

 

3.

 

PUSZTAKÓCS/Kócspuszta/ KÁROLY  RÓBERT  uralkodása idején

 

A népvándorlás idejében a hunok mellett az avarok is   megtelepedtek a Hortobágy kócsi részén.

 

A Zelemér földnek nevezett Etellakán a hunok távozása után az avarok is laktak e tájon,mint ahogyan Tiszaörs Kócs felé eső részén folyt ásatások eredményei is bizonyították ezt.

A Kócsi pusztát halomsírok veszik körül.

Kócson és környékén még ma is léteznek ezek a halmok:Nagyhalom, Filagóriás-halom,Meggyes-halom.

 

Bizonyára   a halmok között őrizték állataikat a hunok is és az avarok is .Ezek  a  halmok szabad szemmel is jól  látható távolságra estek egymástól.

 

Tariczky tudósít bennünket arról,hogy a Sarkadér és a Sárosér között lehetett egy ős nomádtelep

 

a kócsi oldalon,mely az ott  megtelepedett népeknek menhelyül is szolgált.

 

Hogy miért is választotta a népek sokasága  Kócsszigetet ideiglenes lakhelyéül,szintén Tariczytól idézünk:

 

„…az ősidőből nyert alakjában a legelő jószággal,barmokkal,tenyész- és csatalovak állományával önmagát fenntaró idevándorolt hun népfaj előtt kedves volt valóban s maradt utódaik előtt is, - s valljuk meg, kedves még jelen állopotában is, midőn szíkes talaja felett művészi magaslatra emelkedett gazdászat ma már úrnő.

Hol ménlovak tombolásait,a tejútként fehérlő gulyák bömbölését már zakatoló gépek pótolják, s az illetők magtáraiba világhírű aczélos búzát szolgáltatnak.”

 

A tatárjárás idején a Kóccsal határos Egyek  elpusztult,mint ahogyan a Tisza melletti Örvény  területének többsége is.

Ejtsünk még szót a Tiszafüred-Kóccsal  határos Zám területérői is,az u.n. Faluvéghalmáról is,mely 1241-ben a tatárok áldozatául esett.

 

 

 

 

 

KÓCS Károly Róbert uralkodása idején megült telepközségként  létezett.

 

A telepesközségek vizek partján,gazdag növényzettel,állatvilággal rendelkező területeken,jólvédett magaslatokon jöttek létre.

Mindez Kócson rendelkezésre állt.

 

Az egri egyházmegye egyik lajstomában 1333-ban találjuk KÓCS nevét Gwch- és zárjel között  KOCSH – nak írva.

 

Az adatok arról  tájékoztatnak,hogy Kócs lelkésszel biró hitközség,temploma van,s mint ilyen a római apostoli szentszéknek  péterfillér fejében évenkint három ezüstdenárt fizetett.

 

Tehát itt a pápának szolgáló adó kivetéséről és megfizetéséről van szó.

 

A pápának szánt adót   740-től nevezik péterfillérnek.

 

A középkorban az egyházi adó egyik fajtája volt,amelyet több országban,köztük Magyarországon is évszázadokon át minden házra kivetettek.

 

Ez az adó nem a helyi egyház céljait szolgálta,hanem az egyház központjának a működési költségeit fedezte.

 

A péterfillérről,annak sorsáról,felhasználásról a pápa személyesen rendelkezett.

 

A XIV.században  egy aranyforint  100 ezüstdénárt ért, míg hat dénár egy garassal volt egyenértékű.

 

1332-ben egy paripa egy garast ért.

 

 

Kócs neve -   egy egykori nagy hortobágyi puszta,  Z á m   már az Árpád-korban – feltűnik egy régi írásban:

 

„…Zám eredetileg keleten a Hortobágy folyóig terjedt. ..1453-ban Zámot is pusztabirtoknak nevezték.

Zám  az Árkus és a Sárosér és  K ó c s   keleti határa között feküdt. /Hajdú-Bihar Megyei Levéltár XXIV./

4.

KÓCS  / KÓCSPUSZTA, KOLCSMEZŐ / a  16 - 17. században

 

 

KÓCS mint falu a 16.században  már nem létezett.

A korabeli iratokban Tiszafüredhez kapcsolva találjuk

 

Egy 1553.május 28-án kelt végrendeletben KOLCSMEZŐNEK nevezi a végrendelkező.

 

Szemere Sebestyén váradi kapitány hazafiúi  érdeme jutalmától kapott egy alpári,egy füredi és egy kolcsi határon fekvő területet,melyet:

 

 

 

„…Hagyom  az én szerelmes házastársamnak Bornemissza  Annának  holtáig Alpárt és Füredet az Kolcs mezővel egyetemben mindenféle jövedelmével és hasznával…és az ahhoz tartozó rétekkel…”

Oldal: Ide írhatod a weboldalad új lapjának a címét
Ide írhatod a honlap főcímét, ami legfeljebb 75 karakter lehet! - © 2008 - 2012 - morzsak.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

EladoDomain.NET támogatásával a HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban: